Szeptember 4. Csütörtök (4. Rész)

Reggel egy fél órával hamarabb keltem, magamtól, így volt időm kiválasztani, hogy miben menjek ma suliba. Valami oknál fogva ma csinosabb akartam lenni, így egy lent virágmintás, fent fehér, bővebb szabású ruhát vettem fel egy nyaklánccal és egy fehér masnis topánkával. Sminknek meg a kedvenc spirálomat és egy cseresznye színű szájfényt használtam. Reggeli után - ami után újra fel kellett tennem a szájfényt, mert arról az aprócska tényről elfeledkeztem, hogy az evéssel, ivással, sőt a fogmosással egészen biztosan le fog jönni – indultam is volna a suliba. Csak aztán eszembe jutott, hogy nem is pakoltam be mára. Szóval akkor fordulhattam vissza, hogy bedobáljam a füzeteimet (a könyveket még nem kaptuk meg) a táskámba. De miután már tényleg mindennel végeztem, elindulhattam a suliba. Kissé sietősre vettem a tempót, hogy behozzam a lemaradást, de még így is nagyjából hamar értem be. Léptem volna be a suliba, hogy lehúzzam a belépőkártyámat, de azt vettem észre, hogy mellettem, az egyik padnál a többiek integetnek. A többiekbe pedig Fruzsi, Dani, Szabi, és Ricsi tartoztak. Mosolyogva elindultam feléjük, közben pedig megállapítottam magamban, hogy Ricsinek milyen jó a haja, illetve hogy tök szép a zöld szeme, amit eddig még nem sikerült megfigyelnem.

-          Sziasztok – köszöntem, majd ledobtam a táskámat a padra, és megpróbáltam csatlakozni a beszélgetéshez. Ricsi és Szabi valami focimeccsről társalogtak, amihez én nem nagyon tudtam hozzászólni. Dani és Fruzsi pedig a telefonjukkal voltak elfoglalva. Míg az előbbi erősen koncentrálva, néha összehúzott szemöldökkel forgatta a kezében a kütyüt, addig Fru vidáman nézte a kijelzőt, és úgy tűnt, mintha épp olvasna valamit.

-          Minek örülünk, ha nem vagyok indriszkét? – kérdeztem felé fordulva.

-          Ja, csak lesz valami buliféle a menhelyen, ahol dolgozom – vonta meg a vállát.

-          Menhelyen dolgozol? Hogyhogy?

-          Igen, hát szeretem az állatokat, és közel is van hozzánk, illetve a vezető anyunak valami ismerőse. Vagyis azt hiszem, a barátnőjének a férjének a tesója. De a lényeg, hogy így be tudott venni a csapatba, mert amúgy még nem múltam el 16, és tudod, addig nem lehet… - kezdett magyarázni, majd vissza is emelte a tekintetét a mobiljára, ezzel egyidőben pedig meghallottam Danit, amint hangosan szitkozódik.

-          Ó, a francba már…

-          Mi történt? – kérdeztem aggódva.

-          Már megint elrontottam.

-          Mit?

-          Leestem. Egy játék. Nem tudom, hogy ismered-e… Flappy birds.

-          Persze, hogy ismerem, imádom! Mennyi a rekordod? – kérdeztem, ő pedig felém fordította a mobilját. Hát, én sem vagyok benne olyan nagyon béna, de Dani… hát, elég sok pontja van. Viszont eléggé meghozta a kedvemet a játékhoz, így én is elővettem a saját telómat, és egymás mellett állva játszottunk egészen becsöngetésig, ameddigre is megérkeztek a többiek is, ezzel együtt felindultunk a terembe.

Az ideiglenes órarend szerint ma az első 2 óránk olasz, majd az utána következő 2 angol/német, végül 2 tesi. El tudnám viselni, ha ez egész évben így menne…

-          Ciao a tutti – lépett be hirtelen a terembe vidáman, hangosan köszönve a tanárnő, mire mindenki felé figyelt. Leginkább a fiúk… hát azt meg kell hagyni, hogy tényleg nagyon szép, ráadásul nem sokkal idősebb nálunk. Hosszú fekete haja tökéletesen illik barna bőréhez, illetve az a szoknya is igazán kiemeli az alakját. Nem csoda, hogy a fiúk nyálcsorgatva bámulták… De a tanárnő ebből semmit nem vett észre, csak odatipegett a táblához, és felírta az óra címét, majd mondta, hogy könyv hiányában nyissuk ki a füzetet és írjuk, amit mond.

Mindkét óra hamar eltelt, nem vagyok oda a tanulásért, de azt hiszem, az olaszt szeretni fogom. Tényleg érdekes volt, illetve a tanár is kedves. A köztes szünetben Kingával és Zsófival beszélgettem. A 2. óráról 5 perccel előbb mehettünk el, ugyanis végeztünk az aznapi anyaggal, így Zsófi kitalálta, hogy most menjünk le a büfébe, hogy ne legyen nagy tömeg.

-          Mi a… Hát itt meg mi történt? – kérdeztem, amint leértünk a lépcsőről és megpillantottam a büfét. Pontosabban a büfé melletti… kávézót??

-          Hát… ez érdekes – kommentálta Zsófi is a látottakat.

-          Én vagyok a hülye, vagy ez tegnap tényleg nem volt itt? – kérdeztem még mindig csodálkozva.

-          Nekem se rémlik. Bár, ha jobban megerőltetem magam… volt itt valami üres helyiség, de nem volt kialakítva.

-          Most, hogy mondod… De mért csak mostanra csinálták meg?

-          Kit érdekel, inkább gyere, nézzük meg, mi a választék! – fogta meg a csuklómat és rángatott magával.

Hát jó sok minden volt az új „büfében”. Tulajdonképpen nem is büfé, hanem tényleg egy kis kávézó szerűség, ugyanis előtte (az eddig totálisan üresen álló aulában) asztalok, meg székek voltak kirakva. Mindenesetre nagyon tetszik, tiszta jó az egész! Na és a kínálat… volt ott minden. 1000 féle kávé, tea, üdítő, süti, szendvics, nasi… minden, ami kell. Alig tudtunk dönteni, de szerencsére rajtunk kívül nem volt ott még senki, a büfés srác meg kedves volt, nem bánta, hogy sokáig nézelődtünk. Zsófi végül egy málnás teát és egy vaníliás croassant-t vett, én pedig egy Caramel Macchiato-t, illetve egy áfonyás muffint. Egyébként mire sikerült kiválasztanunk, hogy mit kérünk, hivatalosan is kicsöngettek, ezzel egy időben pedig egyre kezdett megtelni az aula csodálkozó diákokkal. Gyorsan leültünk egy asztalhoz, még mielőtt más is befoglalja, hogy nyugodtan elfogyaszthassuk a reggelinket.

-          Ez azért elég jó, nem? – kérdezte Zsófi még mindig a kávézóra célozgatva.

-          Ja, nekem is bejön.  Csak az az egy gond van vele, hogy totál le fogok égni, ha minden reggel itt vásárolok, mert amilyen jó, annyira drága. De mondjuk ez a muffin isteni… Még folytattuk volna az új büfé magasztalását, de egyszer csak megszólalt a hangosbemondó, ahol először csak fülsüketítő zúgást lehetett hallani, mire a legtöbben felmordultak. Aztán végre meghallottuk az igazgatónő hangját is.

-          Kedves diákok! Örömmel értesítünk titeket, hogy iskolánkban megnyílt az új büfé! A földszinten található a régi mellett. Eredetileg már évnyitóra kész lett volna, de kissé elhúzódott… Viszont tényleg érdemes lesz benézni, igen széles a választék. De nem is rabolom tovább az időtököt, menjetek, nézzétek meg, és győződjetek meg róla ti magatok! – ezzel még egy utolsó reccsenést hallatott a bemondó, majd kikapcsolt. Körülbelül fél másodperc elteltével még az eddiginél is több diák jött le a lépcsőkön, konkrétan alig lehetett megmozdulni… pedig ez egy magángimi, annyira azért nem is vagyunk sokan. Újdonsült barátnőmmel inkább úgy döntöttünk, hogy majd a teremben befejezzük a kajálást. Amint felálltunk az asztaltól, 2 lány már egyből le is ültek a helyünkre. Az egyikük konkrétan majdnem az ölembe ült…

A terembe felérve mindenki felénk fordult, és a kezünkben tartott ételek és italokat mustrálták a szemükkel.

-          Mi ez, Starbucks? – kérdezte viháncolva Brigi.

-          Mivel nincs rajta a márka jele a poháron, nyilvánvalóan nem az –feleltem.

-          Jó’ van na, csak kérdeztem – fintorgott, majd meglökte az előtte álló Levit, aki erre értetlenül nézett, de Brigi csak jelezte az ajtó felé mutatva, hogy induljon. Erre a többiek is rájöttek, hogy bizony meg kéne nézni azt a híres-neves büfét.

-          Gyere már! – taszított egyet Szabi Ricsin, aki kb. olyan fejet vághatott erre, mint Levi, de inkább csak legyintett, és követte. A termünk jó gyorsan kiürült, kettőnkön kívül csak Kinga és Dani maradtak bent.

-          Ti hogyhogy nem mentek? – kérdeztem.

-          Én csak a Mekire hoztam pénzt, nem szeretném már itt elkölteni – felelte Kinga.

-          Majd uccsó óra után lenézek, most vannak a legtöbben, semmi kedvem a tömegben nyomorogni – pillantott rám Dani is, de egyből vissza is fordult a mobilja felé.

Pár perc elteltével be is csöngettek angolra, de az osztályunk legtöbb tagja késéssel érkezett. De mondjuk a tanár is, a többiek meg előtte értek be, így nem vette észre. A terembe egyszerre 2 tanár lépett be, egy nő, meg egy férfi. Mindketten bemutatkoztak. A nő Virág Tímea, az angol tanár, középkorú, vöröses hajú. A férfi Kiss Pál, aki a németet fogja tanítani, idős, ősz hajú, kissé kopasz, elegáns öltözködésű. Kiss elmondta, hogy ezen az órán egy tesztet fogunk kitölteni, ami azt méri fel, hogy az angolosokhoz, vagy a németesekhez fogunk-e kerülni. Következő órán fogják kijavítani, tehát akkor szabadfoglalkozás lesz. Erre mindenki megörült, úgy értelmezték, hogy most rögtön kezdődik, szóval a tanárok nem győztek csitítani minket, hogy ne beszélgessünk. Kiosztottak egy lapot, amit óra végéig kellett kitölteni. Angolul volt az egész, de könnyű volt, egész sokan végeztünk vele már félkor. Amíg a többiek is kitöltötték, addig elfoglalhattuk magunkat. Majd második órán is, hiszen akkor javították ki. Óra vége előtt tíz perccel meg is lett az eredmény. Én angolos lettem, akárcsak Kinga, Ricsi, Dani, és Levi. Így a németesek a következők: Zsófi, Fruzsi, Brigi, Szabi. Szegény Szabi, egyedül ő fiú a csoportjukban. Tényleg, érdekesek lesznek ezek az órák, négyen vagyunk egy csoportban… Akkor gondolom sok szóbeli feladat lesz. Mennek, de nem a kedvenceim, nem szeretek az osztály előtt beszélni, de majd csak túlélem valahogy.

Angol után következett a tesi, amin össze vagyunk vonva a b-sekkel, ráadásul külön a fiúk és a lányok. A b-seknél, ha jól emlékszem, Lillának, Natasának és Dorinának (Rinának) hívják a lányokat. Egyelőre mindegyikük szimpatikus. A duplatesi hamar eltelt, első órán gimnasztikáztunk, a másodikon pedig a röpi alapjait vettük át Németi Krisztina tanárnővel. De nagyon remélem, hogy csak ennyi, hogy átvettük, mivel szó szerint gyűlölöm a röplabdát. Elképesztően béna vagyok benne, ráadásul még csak nem is élvezem. A párokban való gyakorlással még megvagyok, de játszani már utálom. (Én Zsófival voltam, Kinga Fruzsival, Brigi Lillával, Natasa és Rina pedig együtt.)

Eredetileg csak Kingával és Zsófival mentünk volna mekizni, de aztán kitaláltuk, hogy Fruzsit és Brigit is kéne hívni. Míg Brigi egészségesen kiröhögött, mondván, hogy van jobb programja is (nem is tudtam, hogy ilyen rosszban vagyunk), addig Fru nagyon szívesen csatlakozott, és kifejezetten örült, hogy elhívtuk. Mondta, hogy már félt, hogy senkivel sem találja meg a közös hangot, ezért egyedül fog maradni. És azt hiszem, akkor döntöttük el, hogy mi négyen barátnők leszünk.

Felszálltunk egy buszra, amivel 10 perc alatt ott voltunk a plázánál. Egész sokan voltak a mekiben, szóval vadászni kellett az üres asztalokra. Úgy beszéltük meg, hogy Zsófi és Kinga foglalja a helyet, mi pedig Fruval addig rendelünk. Így hát a két lány leadta a rendelést és gyorsan lehuppantak egy négyes asztalhoz, ami épp most szabadult fel. Mikor visszatértünk a kajákkal, éppen egy középkorú nővel beszéltek, aki mindenáron el akart vinni két széket, hogy nekik nem is kell. De amint odaérünk, el is ment.

Kajálás közben mindenféléről beszélgettünk, bár leginkább a suliról. Meg a tanárokról, osztálytársakról, b-sekről… Összességében nagyon jól telt a délután, egy csomót nevettünk, ráadásul még evés után, mivel csak lányokból állt a csoportunk, úgy döntöttünk, hogy körül nézünk a ruhaboltokban is. Bár semelyikünk sem vett semmit, azért jó volt próbálgatni és az eladók idegeire menni.

Délután fél ötkor értem haza fáradtan a sok mászkálástól és vidáman a sok nevetéstől.

-          Na milyen volt a meki? – kérdezte anyu, aki akkor állt fel a laptopja felől.

-          Nagyon jó volt – kezdtem, majd elmeséltem neki, hogy pontosan miket is csináltunk, mit ettünk… hát igen, anyut érdeklik az ilyen dolgok is.

-          Na ennek nagyon örülök, hogy máris ilyen jóban vagytok a lányokkal. Én mondtam. De most a tanulásról se feledkezz meg, volt házi? – váltott át szigorú szülőre, de nem állt jól neki ez a „csípőre tett kéz, összehúzott szemöldök” póz, mivel anyu alapvetően nem ilyen. De azért igyekszik, és ezt értékelem, még akkor is, ha ez rám nézve nem mindig jó.

-          Csak olaszból. De megyek, megcsinálom, tök könnyű – mondtam, majd felmentem a szobámba és nekiálltam a házinak. Szerencsére egész jó a nyelvérzékem, így az olasszal és az angollal nem lesznek problémáim. A többi tantárgyból meg majd átmegyek valahogy…

Szeptember 3. Szerda (3. rész)

/szöveget itt se nézd/

És még ma reggel is kipihenten ébredtem. A szokásos reggeli teendőim után (tusolás, öltözés, haj, egy pici smink) lementem a konyhába, ahol a szüleimet találtam. Apa az asztalnál ült, és miközben az újságot olvasta, a kávéját szürcsölgette, anya pedig a tűzhely fölött állt, és rántottát sütött.

-          Jó reggelt- ültem

 le én is az asztalhoz.

-          Neked is- köszöntek vissza teljesen egyszerre anyuék.

Gyorsan elfogyasztottam a reggelimet, majd elindultam a suliba. A teremben rajtam kívül még csak Brigi tartózkodott, illetve velem egyszerre érkezett Dani. Mivel Brigi a körmeit lakozta (??), így Danival kezdtem el beszélgetni. Végülis meg kell ismerni az osztálytársaimat, szóval akkor hajrá! Az én padomhoz ültünk le és ott kezdtünk el beszélgetni. 

- Merre laksz?- kérdezte

-          Itt a közelben, csak fel kell sétálni a dombon, 5 perc. Te?

-          Hát én elég messze, villamos, aztán metró- húzta el a száját.

-          Ohh, értem. Nem bírnám elviselni, ha minden nap korábban kéne kelnem.

-          Az se egy jó dolog, viszont az rosszabb, hogy csak később érsz haza.

-          Végülis ja. Biztos éhes lehetsz.

-          Nem igazán.

-          Akkor mit szoktál csinálni, ami nem érhet rá?- kérdeztem kíváncsian.

-          Hát… gépezi. Te szoktál valami gépes játékon játszani?- kérdezte.

-          Juj, imádom a Sims-et. Meg a Plants VS Zombies-t- csillant fel a szemem. – Te mikkel szoktál játszani?

-          Hát, nem éppen ezekkel. Bár kiskoromban sokat Sims-eztem is. De most inkább WOW-ozok, meg Minecraft, és stb…

-          Értem. A volt osztálytársaim közül is sok fiú játszott ezekkel- mondtam, majd oldalra néztem, ugyanis közben megérkezett Zsófi, aki megállt mellettem, és valamire várt. De ha jól láttam, Szabi és Ricsi is akkor léptek be a terembe, így Dani odament hozzájuk, Zsófi pedig hozzám jött ide, és megölelt. Nem nagyon szoktam ölelkezni, de azért viszonoztam.

-          Sziaaa, már nagyon hiányoztál- mondta, majd levágta magát a mögöttem lévő helyre, és el is kezdett mesélni valamit a tegnapjáról, mintha már ezer éve barátok lennénk. Mondjuk csak ez a harmadik napja, hogy ismerjük egymást, de ez tulajdonképpen nem baj, nem kell csigatempóban haladnunk.

Időközben becsengettek fizikára, már 20 perce ment az óra (el is kezdtük az anyagot, pontosabban az ismétlést.) , amikor egyszer csak nyílt az ajtó, és Kinga lépett be rajta.

-          Elnézést a késésért, tanár úr- mondta a tanárnak, majd indult is volna a helyére - azaz mellém-, de a tanár (Nagy Tibor) megállította.

-          Megtudhatnám, hogy mi az oka, hogy elkésett majdnem az óra feléről?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-          Kilyukadt a metró kereke- felelte Kinga, mire többen is elkezdtünk halkan nevetni.

-          Nagyon humorosnak tetszik lenni. A gyorsulásról szóló feladatok is így mennek? Ne fáradjon, nem kell a helyére mennie, itt a táblánál oldjuk meg- mondta a tanár, mire Kinga kiment a táblához.

Nagy egész órán próbálta szívatni, vagy olyan feladatot adni, ami nem menne neki, de Kinga szerencséjére mindent meg tudott oldani. Így kénytelen volt belátni a tanár, hogy nem adhat neki 1-est. Persze 5-öst se adott, de gyanítom, ha nem sikerült volna ilyen jól, akkor a karót beírta volna.

-          Ez a tanár utál. Már most, az első óránkon- ült le mellé Kinga, miután kicsöngettek.

-          Mosoni, még itt vagyok! És semmi baj a hallásommal- szólt oda hirtelen, majd a hóna alá csapta a notebook-ját (e-naplónk van) és kiviharzott a teremből.

-          Legalább egyest nem kaptál- próbáltam vigasztalni. – Amúgy igazából mért késtél?

-          Elaludtam.

-          Oh, értem. Hé! – jutott eszembe valami, amihez Zsófihoz is hátrafordultam (nem mintha nem hallgatózott volna mindvégig). – Nincs kedvetek ma elmenni a Mekibe?- kérdeztem.

-          Ne haragudj, jó lenne, de pont ma jönnek a rokonok- felelte először Kinga.

-          Jé, hozzánk is- mosolygott rá Zsófi.

-          Akkor holnap?- próbálkoztam.

-          Nekem megfelel.

-          Nekem is.

Akkor ezt megbeszéltük. Amúgy a nap további részében semmi érdekes nem történt. Az órákon vagy elkezdtük az anyagot, vagy a még mindig új tanárokkal beszélgettünk. Szünetekben pedig végig Zsófival és Kingával voltam. Azt hiszem, mindenki megtalálta a maga társaságát. Mi hárman, a fiúk közül Ricsi, Szabi és Dani, illetve ott van még Brigi és Levi is, akik, ha jól láttam, nagyon jól kijönnek egymással, függetlenül a nembeli különbségektől.

A suli előtt elbúcsúztam a lányoktól, Kinga Zsófival ment, ugyanis még be kellett ugrania a boltba, hogy vegyen bonvont a rokonoknak, vagy mi, így a változatosság kedvéért ma is megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a suli előtt egymást nyaló-faló párocskát (Blhh, miért kell ennyire nyilvánvalóan szeretni egymást??), és hazaindultam.

Otthon se történt semmi különös, anyának elmeséltem a napomat, meg hogy holnap megyünk mekizni, ebédeltünk, majd hamar el is telt a délután és az este is.

Szeptember 2. Kedd (2. Rész)

/Szöveget ne nézd/

Reggel kipihenten ébredtem, és egyáltalán nem voltam álmos. Hmm… fura. Sajnos nem mindig lesz ez így. Most fogom először „civilben” látni az osztálytársaimat, rövidgatyát vagy hosszú farmert vegyek fel? Begumizzam a hajamat vagy ne? Tegyek fel egy kis sminket? És a cipő? Tornacsuka vagy balerina? Ezek a kérdések zakatoltak a fejemben, miközben a nyitott szekrényajtóm előtt álltam. Akkor szép sorjában: végül a rövidgatyát választottam Converse-szel, a hajamat kiengedve hagytam és kivasaltam, illetve úgy döntöttem, hogy egy kis szempillaspirál és szájfény nem árt. Így néztem ki az indulás pillanatában.

Plusz a nehéz táskám, amitől megszakadtam.

Az út gyorsan eltelt (mostantól mindig gyalogolni fogok), alig tudtam meghallgatni egy számot. Akkor a „suliba menet zenét hallgatok” projektnek lőttek. A suli kapun belépve megfigyeltem, hogy egész sokan ácsorognak az udvaron, viszont az előttem és az utánam érkezők mind bemennek. Aha, tehát nincs kötelező hely, ahol csengetés előtt kell tartózkodni. Az osztályból egyedül Szabit pillantottam meg kint, intettem neki egyet, majd felmentem a terembe. Csak az első emeleten van a termünk (hiszen nincs is több emelet), mégis fárasztó volt a lépcsőzés. Mikor beléptem az ajtón, még csak hárman tartózkodtak ott rajtam kívül. Brigi és Levi elöl beszélgettek, illetve a mögöttem ülő lány, Zsófi unatkozott elég feltűnően. Mindenkinek köszöntem, de mikor a helyemre értem, Zsófinak mégegyszer.

-          Szia, végre valaki! Ezek ketten csak egymással foglalkoznak. Amennyit hallok, azon veszekednek, hogy Briginek az Angliás iPhone tok tetszik jobban, Levinek meg az Amerikás. Szörnyen izgalmas- forgatta a szemét, majd elröhögte magát.

-          Hát, megpróbállak felmenteni az unalom alól- mosolyogtam rá.

Elkezdtünk beszélgetni, mindenféle téma szóba került (zene, film, sztárok, stb…), egész jól elvoltunk, közben pedig a többiek is megérkeztek. Dani és Szabi együtt léptek be a terembe, és éppen hangosan röhögtek valamin. Nem sokkal később Ricsi is csatlakozott hozzájuk. Majd a lányok is megérkeztek, Kinga leült mellém, és olvasott, Fruzsi pedig Zsófi mellett jegyzetelt egy füzetbe. Tényleg nagyon jól elvoltunk, azt sem vettük észre, hogy a tanár belépett a terembe.

-          Sziasztok! Molnár Melinda vagyok, és én fogom tartani a matematika órát- mutatkozott be a fiatal, rövid, fekete hajú tanárnő. –Most arra kérlek titeket, hogy ti is mutatkozzatok be. Mondjátok meg a teljes neveteket, a beceneveteket, hogy melyik suliból jöttetek, illetve én arra is kíváncsi lennék, hogy ki hányas volt matekból. –mondta, majd leültünk, és kezdetét vette ez az egész.

Mivel én ülök az egyik szélén, így velem kezdtük. Utálok elsőnek bemutatkozni, de hát végülis túléltem. Elmondtam, amit a tanárnő kért, majd rátértünk Kingára, és így tovább… Kiderült, hogy csak két embernek volt 4-ese matekból (Kinga, Fruzsi), a többiek (amibe én is beletartozom) mind 3-assal, esetleg 2-essel végeztek általánosban. De a tanár jó fej volt, nem szidott le minket, azt mondta, hogy lesz az még jobb is. Elsőre nagyon szimpatikus, remélem ez későbbre sem változik majd meg. Egyébként a bemutatkozás után csak beszélgettünk (ő beszélt), elmondta, hogy mire számítsunk az évben, miket fogunk tanulni, hány doga lesz, stb. Kicsöngetés után megnéztem az órarendben, hogy most milyen óra jön. Matek után magyar.

-          Lemegyünk a büfébe? – kérdezte Zsófi.

-          Persze, még úgysem voltam ott, meg kéne néznem.

Már vagy 3 perce ugyanott álltunk a sorban, így már kezdett elegünk lenni belőle. Nem igaz, hogy nem haladunk!

-          Kilencedikesek vagytok?- kérdezte tőlünk egyszer csak egy idősebb fiú.

-          Igen- bólogatott Zsófi. - Miért?

-          Ha ilyen türelmesek vagytok, sose fogtok sorra kerülni. Nyugodtan tolakodjatok, mindenki ezt csinálja! Ez csak egy tanács, de ha nem akartok egész szünetben itt dekkolni, fogadjátok meg- azzal továbbment.

Végül az ismeretlen srác tanácsát megfogadva küzdöttünk a helyért, így én tudtam venni egy dobozos Ice Teát, Zsófi pedig egy habos kapucsínót.

-          Nem is szeretem a kávét- kevergette a műanyag kanállal az italát, miközben mentünk vissza a termünk felé.

-          Akkor miért ilyet vettél?- kérdeztem visszafojtott mosollyal.

-          Mert megláttam egy lánynál, és jól néz ki- röhögte el magát.

A terembe visszaérve Brigi mindenkitől el akarta kérni a telószámát, csak hogy meglegyen neki, így ha már neki megadtuk, mindenki elmentette mindenkiét. Így lett egyszerre 8 számmal több a telefonom memóriájában. (Úristen, megvan Ricsi száma!! *-*) Egyébként mire ezzel a tevékenységgel végeztünk, be is csöngettek, és megérkezett a magyartanár, aki egy 50 év körüli, rövid hajú nő, Kerekes Emesének.

Igazából minden óra hamar elrepült, megismertünk néhány tanárt, nem történt semmi különös. Talán csak az olasz lesz majd egy kicsit furcsa, illetve nehéz. A tanárnő olasz, (A teljes neve Julia Carla Elena Giordano) és alig beszél magyarul, csak olaszul, talán, ha valamit nagyon nem értünk, akkor átvált angolra. Nehéz dolgunk lesz.

-          Merre mész?- kérdeztem Zsófitól a kapuban az utolsó óra után.

-          Arra- mutatott a mi házunkkal ellenkező irányba.

-          Oh, hát akkor szia, én a másik irányba megyek.

-          Szia- köszönt el, majd elindult.

Ismételten kikerültem a „cuki” szerelmespárt, Brigit, és a fiút, aki feltehetőleg nem ide jár, majd én is elindultam hazafelé.

Otthon, amint beléptem az ajtón, valami égett szag csapta meg az orromat, illetve a nappaliból a tévé hangja hallatszódott ki.

-          Anya? Apa?- kérdeztem, miközben a cipőmet vettem le.

-          Szia Kitti- jött oda hozzám anya.

-          Szia… két kérdés. 1: Hogyhogy itthon vagy? 2: Mi ez a szag?

-          Jaj, úristen, el is felejtettem a csirkét- ezzel berohant a konyhába.

-          Na, sikerült megmenteni?- kérdeztem, amint leraktam a táskámat és utána mentem.

-          Sajnos nem. Akkor marad a pizza. Milyet kérsz?- kérdezte kicsit csalódottan, ám ettől függetlenül láttam rajta, hogy valaminek nagyon örül.

-          Hogyhogy itthon vagy?- kérdeztem újra. – És miért vagy ilyen vidám?

-          Képzeld kicsim, előléptettek- újságolta el mosolyogva.

-          Jaj, anya, ez tök jó!- öleltem meg. – És most mi vagy?

-          Hát, még mindig pincér, csak kevesebb munkaidő, több fizetés- magyarázta. – De most te is mesélj valamit, ne csak én! Mi volt a suliban?

-          Semmi érdekes, Zsófival jól elvoltunk, sokat beszélgettünk, illetve találkoztunk pár tanárral is, de még nem tanultunk.

-          Nem Kingának hívják a melletted ülő kislányt?

-          Anyaaa, már nem kislány! Mellesleg de, Kinga mellett ülök, Zsófi mögöttem ül.

-          Értem, értem. És vele nem vagytok jóban? Mármint Kingával?

-          Hát, még nem sokat beszéltünk, de kedves lánynak tűnik. Csak folyton olvas, így nem is tudunk nagyon beszélni.

-          Holnap menjetek el Mekibe, adok rá pénzt, jó?

-          Az jó ötlet, köszi anya. Most viszont felmegyek a szobámba.

-          Rendben, menj csak. De ne csak facebook-ozz, tanulj is!- kiabált utánam.

-          Még nem vettünk semmit, viszont az olaszt majd átnézem, a tanár miatt…- feleltem, de szerintem már nem hallotta, ugyanis közben felértem.

A laptopomat az ölembe fogtam, és leültem vele az ágyamra. Miután bekapcsolt, felléptem a fecbook-ra, hogy csekkoljam, történt-e valami érdekes. Minden osztálytársam visszaigazolt a jelölésemet, illetve Levi létrehozott egy 9/a csoportot.

Szeptember 1. Hétfő (1. Rész)

Sziasztok! Íme, itt van az első "igazi" rész. :) Ha tetszett, ha nem, pipáljatok. Komikat is szívesen olvasok, legyen az hideg/meleg. :)

Szeptember 1. Hétfő

Reggel izgatottan ébredtem a telefonom csörgésére. Első nap. Hjaj, remélem minden rendben lesz. Kikászálódtam az ágyból, majd a konyha felé vettem az irányt.

-          Jó reggelt kicsim! –köszönt apa.

-          Neked is. Mi a kaja?

-          Amit találsz. Egy pirítóst még én is meg tudok csinálni, viszont rántottát már ne várj-mondta nevetve, mire                beletettem két szelet kenyeret a pirítóba, és elővettem a nutellát.

Reggeli közben még csevegtünk egy kicsit apával, majd elköszönt, ugyanis ment dolgozni, de előtte még ő is sok szerencsét kívánt. Én meg miután befejeztem a kajálást, felmentem a szobámba, hogy valami elfogadható külsőt varázsoljak magamnak az évnyitóra. Sokáig tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, míg végül eldöntöttem, hogy a fehér, csipkés ruhámat veszem fel fekete, masnis övvel. Cipőnek meg jó lesz majd az enyhén magas sarkú feketém. Miután felöltöztem, gyorsan kivasaltam a hajam, és feltettem egy kis szempillaspirált és halvány szájfényt, és már indulásra kész is voltam.

A suli nincs messze, gyalog is simán meg lehet tenni az utat, viszont a másik oldalon busz is közlekedik. Csupán 1 megállóra van a gimi, pont előtte tesz le. Hát, mivel pont akkor ment el a busz, amikor kiléptem az ajtón, így úgy döntöttem, hogy ma gyalogolok. Bedugtam a fülhallgatómat, elindítottam egy Little Mix számot, majd elindultam. Alig néhány percen belül már oda is értem. Az út mentén egyre több ünneplős diákot véltem felfedezni, de mire odaértem, már szinte mindenki abban volt, kivéve néhány diákot. Mindenki az udvaron állt, vagy csoportokban beszélgettek, vagy egyedül nézelődtek. Az újonnan érkezők pedig odarohantak a másikhoz, és egy öleléssel köszöntötték egymást. Nem kellett sokat várni, elkezdődött az évnyitó, és, mint gondoltam, unalmas volt. Mindig az. De mindegy is, nem tartott sokáig. Miután véget ért, mindenki a bejárati ajtó felé vette az irányt, így enyhe tömegnyomorba keveredtem. A felsőbb évfolyamosok céltudatosan közlekedtek a folyosókon, csupán mi, kilencedikesek kerestük meg a nevünket a falra kiragasztott táblán, ami azt mutatta, melyik terem lesz a mienk. Anyu jól mondta tegnap, valóban a 17-est kaptuk, így miután felértem a lépcsőn, átsétáltam a folyosó végére, ahol megpillantottam a termünket. Mikor beléptem, még nem sokan voltak bent, a többiek nyilván még az embertömeg ellen küzdöttek. Halkan köszöntem nekik, majd megkerestem a padokon a nevemet, amit egy barna hajú lány mellett találtam meg az első padsorban.

-          Szia-, köszöntem neki, mikor leültem.

-          Szia-, köszönt vissza.

-          Az én nevem Kitti, téged meg gondolom, Kingának hívnak- mutattam a cetlire a padon.

-          Igen, valóban- mondta, majd úgy látszott, itt abba is marad a beszélgetés. Mindketten bámultunk ki a fejünkből, én a néha-néha belépő új osztálytársaimat figyeltem.

Na jó, és akkor belépett Ő. Szőkésbarna haj, a fehér ing alá vett farmer és deszkás cipő. Egyelőre még csak ennyit tudok róla. Félreértés ne essék, nem estem belé, nem lettem halálosan szerelmes, nem éreztem pillangókat a gyomromban, csupán csak megállapítottam, hogy jól néz ki. Bár azért nem bánnám, ha valamikor majd összejönnénk… de túlélném azt is, ha nem. Nem sokkal az érkezése után, az ofő is belépett a terembe. Kb. 40 év körüli nő, festett vörös hajjal. Elsőre szimpatikusnak tűnik. Igazából mind a 3 ofő óra hamar eltelt, elmondott mindent, amit a suliról tudni kell, majd bemutatkoztunk. Igen, valóban 9-en vagyunk. 5 lány (én, Kinga, Zsófi, Fruzsi, Brigi) és 4 fiú (Dani, Levi, Szabi, és Ricsi, aki megtetszett). Még az órarendet is leírtuk, meg a tanárokat, akik tartani fogják az órákat, a szakköröket, amik közül az első 2 hétben lehet választani, majd mehettünk is a dolgunkra.

Egyedül sétáltam a folyosón, a többiek vagy lemaradtak, vagy már megelőztek. A kapu előtt állt egy srác, aki láthatóan Brigire várt, ugyanis amikor találkoztak, egy nem túl diszkrét csókkal üdvözölték egymást. Kikerültem őket, majd gyalog elindultam haza. Mikor hazaértem, megállapítottam, hogy még csak én vagyok otthon, így bekapcsoltam a laptopomat, és bejelöltem az osztálytársaimat. Ricsinél vacilláltam egy kicsit, nem nagyon volt bátorságom őt is bejelölni, de aztán végül meggondoltam magam, hiszen sokkal feltűnőbb lenne, ha egyedül ő nem lenne az ismerősöm az osztályból. Kinga, Brigi, és Levi azonnal vissza is igazolták.

Nem sokkal később anyuék is hazaértek, természetesen beszámoltam nekik a napomról. Elmondtam, hogy szimpi az ofő (akit egyébként Havasi Andreának hívnak), meg az a lány is, aki mellet ülök, illetve úgy nagyjából az egész osztály. Csak Ricsit nem említette meg. Estig még átnézegettem a könyveimet, hogy úgy nagyjából miket fogunk tanulni… hát, nem lesz könnyű. De én csak ne nyavalyogjak még… majd az érettségin. De az még szerencsére messze van. Miután ezzel végeztem, bepakoltam holnapra az órarend szerint, majd gépeztem egy kicsit, aztán el is mentem fürdeni, vacsizni, fogat mosni, majd le is feküdtem aludni. Kicsit izgulok a holnap miatt, pedig a legnehezebben ár túl vagyok.

Augusztus 31. (Inkább csak egy bemutató rész féle...)

Sziasztok! :) Itt lenne az első... akármi. Résznek még nem nevezném, ugyanis elég nyúlfarknyi lett, de ez a jövőben majd változni fog. Legyen a neve inkább csak "bemutató rész". Ne felejtsetek el komizni, vagy legalábbis pipálni! :)

Augusztus 31. Vasárnap

Nemsokára abbahagyhatom a visszaszámlálást, hiszen holnap lesz az első napom az új sulimban (ugyanis már régóta várom ezt a becses dátumot, így visszaszámoltam). Az Arany János Gimnáziumban kezdem az idei tanévet, immáron kilencedikesként. Mivel ez egy elit gimi, így gondolom, kevesen leszünk. Egyébként az angol vagy német mellett itt az olasz a fő nyelv (nem tudom, hogy akkor miért Arany Jánosról nevezték el).  Nehéz volt bekerülni, elég sokat kellett tanulnom, de remélem megérte. Az majd holnap eldől.

-          Kitti! Gyere le, hazajöttem a szülőiről! –kiabált fel a szobámba anya.

Miután lementem, mindent elmondott, amit ma mondott neki az ofő. Megkaptuk a tankönyveket, az órarendet (holnap értelemszerűen még csak évnyitó lesz, nem fogunk tanulni), és az osztálynévsort. Hű, csak kilencen vagyunk egy osztályban. Ja, és az egyencuccokat is (szerencsére egyenruha nincs, még csak az kéne! Brr…).  Piros-fehér-zöld sál, kitűző, melegítő és póló (tesire) a suli logójával. Nem is rosszak, tulajdonképpen egész jól néznek ki.

-          Az osztályfőnököd azt mondta, hogy ülésrend szerint fogtok ülni, a padra lesz ragasztva egy cetli a nevetekkel. Ha jól emlékszem, valami Kinga mellett fogsz ülni. Ja, és a 17-es terem lesz a tietek.

-          És amúgy jó fej? –kérdeztem.

-          Az ofő? Igen, szerintem az. Biztos vagyok benne, hogy szeretni fogod.

-          Remélem- mosolyogtam anyára. –Viszont szerintem én most elmegyek fürdeni, majd lefekszem, ki szeretném pihenni magam holnapra.

-          Rendben, menj csak. Reggel nem leszek itthon, dolgozni megyek, így előre kívánok sok sikert, drágám- ölelt át anya.

-          Köszi- mondtam, majd felmentem a fürdőbe.

Rövid bejegyzés a blogról

Sziasztok! Nem tudom, hányan olvassátok a blogot, vagy, hogy hányan fogjátok, mindenesetre azért, ha elolvastad a fejezetet, akkor légyszi írj egy komit, hogy tudjam, milyen (névtelenül is lehet írni), vagy legalább pipálj! :) Köszi! Illetve még azt is leszögezném, már itt az elején, hogy mivel én lassú író vagyok, ezért valószínűleg sok idő fog eltelni a részek között (lehet, hogy még az elején nem). Ja, és még egy dolog: Lehet, hogy 1 darab olvasóm se lesz, de ettől függetlenül nem fogom törölni a blogot, ugyanúgy tovább fogom írni, csak a magam szórakoztatására. Ennyi lett volna, amit el akartam mondani. Amíg nem lesz fönt az 1. fejezet, addig nézzétek meg a szereplőket (fönt, a fejléc alatt van a modulja). :)