Szeptember 1. Hétfő (1. Rész)

Sziasztok! Íme, itt van az első "igazi" rész. :) Ha tetszett, ha nem, pipáljatok. Komikat is szívesen olvasok, legyen az hideg/meleg. :)

Szeptember 1. Hétfő

Reggel izgatottan ébredtem a telefonom csörgésére. Első nap. Hjaj, remélem minden rendben lesz. Kikászálódtam az ágyból, majd a konyha felé vettem az irányt.

-          Jó reggelt kicsim! –köszönt apa.

-          Neked is. Mi a kaja?

-          Amit találsz. Egy pirítóst még én is meg tudok csinálni, viszont rántottát már ne várj-mondta nevetve, mire                beletettem két szelet kenyeret a pirítóba, és elővettem a nutellát.

Reggeli közben még csevegtünk egy kicsit apával, majd elköszönt, ugyanis ment dolgozni, de előtte még ő is sok szerencsét kívánt. Én meg miután befejeztem a kajálást, felmentem a szobámba, hogy valami elfogadható külsőt varázsoljak magamnak az évnyitóra. Sokáig tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, míg végül eldöntöttem, hogy a fehér, csipkés ruhámat veszem fel fekete, masnis övvel. Cipőnek meg jó lesz majd az enyhén magas sarkú feketém. Miután felöltöztem, gyorsan kivasaltam a hajam, és feltettem egy kis szempillaspirált és halvány szájfényt, és már indulásra kész is voltam.

A suli nincs messze, gyalog is simán meg lehet tenni az utat, viszont a másik oldalon busz is közlekedik. Csupán 1 megállóra van a gimi, pont előtte tesz le. Hát, mivel pont akkor ment el a busz, amikor kiléptem az ajtón, így úgy döntöttem, hogy ma gyalogolok. Bedugtam a fülhallgatómat, elindítottam egy Little Mix számot, majd elindultam. Alig néhány percen belül már oda is értem. Az út mentén egyre több ünneplős diákot véltem felfedezni, de mire odaértem, már szinte mindenki abban volt, kivéve néhány diákot. Mindenki az udvaron állt, vagy csoportokban beszélgettek, vagy egyedül nézelődtek. Az újonnan érkezők pedig odarohantak a másikhoz, és egy öleléssel köszöntötték egymást. Nem kellett sokat várni, elkezdődött az évnyitó, és, mint gondoltam, unalmas volt. Mindig az. De mindegy is, nem tartott sokáig. Miután véget ért, mindenki a bejárati ajtó felé vette az irányt, így enyhe tömegnyomorba keveredtem. A felsőbb évfolyamosok céltudatosan közlekedtek a folyosókon, csupán mi, kilencedikesek kerestük meg a nevünket a falra kiragasztott táblán, ami azt mutatta, melyik terem lesz a mienk. Anyu jól mondta tegnap, valóban a 17-est kaptuk, így miután felértem a lépcsőn, átsétáltam a folyosó végére, ahol megpillantottam a termünket. Mikor beléptem, még nem sokan voltak bent, a többiek nyilván még az embertömeg ellen küzdöttek. Halkan köszöntem nekik, majd megkerestem a padokon a nevemet, amit egy barna hajú lány mellett találtam meg az első padsorban.

-          Szia-, köszöntem neki, mikor leültem.

-          Szia-, köszönt vissza.

-          Az én nevem Kitti, téged meg gondolom, Kingának hívnak- mutattam a cetlire a padon.

-          Igen, valóban- mondta, majd úgy látszott, itt abba is marad a beszélgetés. Mindketten bámultunk ki a fejünkből, én a néha-néha belépő új osztálytársaimat figyeltem.

Na jó, és akkor belépett Ő. Szőkésbarna haj, a fehér ing alá vett farmer és deszkás cipő. Egyelőre még csak ennyit tudok róla. Félreértés ne essék, nem estem belé, nem lettem halálosan szerelmes, nem éreztem pillangókat a gyomromban, csupán csak megállapítottam, hogy jól néz ki. Bár azért nem bánnám, ha valamikor majd összejönnénk… de túlélném azt is, ha nem. Nem sokkal az érkezése után, az ofő is belépett a terembe. Kb. 40 év körüli nő, festett vörös hajjal. Elsőre szimpatikusnak tűnik. Igazából mind a 3 ofő óra hamar eltelt, elmondott mindent, amit a suliról tudni kell, majd bemutatkoztunk. Igen, valóban 9-en vagyunk. 5 lány (én, Kinga, Zsófi, Fruzsi, Brigi) és 4 fiú (Dani, Levi, Szabi, és Ricsi, aki megtetszett). Még az órarendet is leírtuk, meg a tanárokat, akik tartani fogják az órákat, a szakköröket, amik közül az első 2 hétben lehet választani, majd mehettünk is a dolgunkra.

Egyedül sétáltam a folyosón, a többiek vagy lemaradtak, vagy már megelőztek. A kapu előtt állt egy srác, aki láthatóan Brigire várt, ugyanis amikor találkoztak, egy nem túl diszkrét csókkal üdvözölték egymást. Kikerültem őket, majd gyalog elindultam haza. Mikor hazaértem, megállapítottam, hogy még csak én vagyok otthon, így bekapcsoltam a laptopomat, és bejelöltem az osztálytársaimat. Ricsinél vacilláltam egy kicsit, nem nagyon volt bátorságom őt is bejelölni, de aztán végül meggondoltam magam, hiszen sokkal feltűnőbb lenne, ha egyedül ő nem lenne az ismerősöm az osztályból. Kinga, Brigi, és Levi azonnal vissza is igazolták.

Nem sokkal később anyuék is hazaértek, természetesen beszámoltam nekik a napomról. Elmondtam, hogy szimpi az ofő (akit egyébként Havasi Andreának hívnak), meg az a lány is, aki mellet ülök, illetve úgy nagyjából az egész osztály. Csak Ricsit nem említette meg. Estig még átnézegettem a könyveimet, hogy úgy nagyjából miket fogunk tanulni… hát, nem lesz könnyű. De én csak ne nyavalyogjak még… majd az érettségin. De az még szerencsére messze van. Miután ezzel végeztem, bepakoltam holnapra az órarend szerint, majd gépeztem egy kicsit, aztán el is mentem fürdeni, vacsizni, fogat mosni, majd le is feküdtem aludni. Kicsit izgulok a holnap miatt, pedig a legnehezebben ár túl vagyok.