Szeptember 3. Szerda (3. rész)

/szöveget itt se nézd/

És még ma reggel is kipihenten ébredtem. A szokásos reggeli teendőim után (tusolás, öltözés, haj, egy pici smink) lementem a konyhába, ahol a szüleimet találtam. Apa az asztalnál ült, és miközben az újságot olvasta, a kávéját szürcsölgette, anya pedig a tűzhely fölött állt, és rántottát sütött.

-          Jó reggelt- ültem

 le én is az asztalhoz.

-          Neked is- köszöntek vissza teljesen egyszerre anyuék.

Gyorsan elfogyasztottam a reggelimet, majd elindultam a suliba. A teremben rajtam kívül még csak Brigi tartózkodott, illetve velem egyszerre érkezett Dani. Mivel Brigi a körmeit lakozta (??), így Danival kezdtem el beszélgetni. Végülis meg kell ismerni az osztálytársaimat, szóval akkor hajrá! Az én padomhoz ültünk le és ott kezdtünk el beszélgetni. 

- Merre laksz?- kérdezte

-          Itt a közelben, csak fel kell sétálni a dombon, 5 perc. Te?

-          Hát én elég messze, villamos, aztán metró- húzta el a száját.

-          Ohh, értem. Nem bírnám elviselni, ha minden nap korábban kéne kelnem.

-          Az se egy jó dolog, viszont az rosszabb, hogy csak később érsz haza.

-          Végülis ja. Biztos éhes lehetsz.

-          Nem igazán.

-          Akkor mit szoktál csinálni, ami nem érhet rá?- kérdeztem kíváncsian.

-          Hát… gépezi. Te szoktál valami gépes játékon játszani?- kérdezte.

-          Juj, imádom a Sims-et. Meg a Plants VS Zombies-t- csillant fel a szemem. – Te mikkel szoktál játszani?

-          Hát, nem éppen ezekkel. Bár kiskoromban sokat Sims-eztem is. De most inkább WOW-ozok, meg Minecraft, és stb…

-          Értem. A volt osztálytársaim közül is sok fiú játszott ezekkel- mondtam, majd oldalra néztem, ugyanis közben megérkezett Zsófi, aki megállt mellettem, és valamire várt. De ha jól láttam, Szabi és Ricsi is akkor léptek be a terembe, így Dani odament hozzájuk, Zsófi pedig hozzám jött ide, és megölelt. Nem nagyon szoktam ölelkezni, de azért viszonoztam.

-          Sziaaa, már nagyon hiányoztál- mondta, majd levágta magát a mögöttem lévő helyre, és el is kezdett mesélni valamit a tegnapjáról, mintha már ezer éve barátok lennénk. Mondjuk csak ez a harmadik napja, hogy ismerjük egymást, de ez tulajdonképpen nem baj, nem kell csigatempóban haladnunk.

Időközben becsengettek fizikára, már 20 perce ment az óra (el is kezdtük az anyagot, pontosabban az ismétlést.) , amikor egyszer csak nyílt az ajtó, és Kinga lépett be rajta.

-          Elnézést a késésért, tanár úr- mondta a tanárnak, majd indult is volna a helyére - azaz mellém-, de a tanár (Nagy Tibor) megállította.

-          Megtudhatnám, hogy mi az oka, hogy elkésett majdnem az óra feléről?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-          Kilyukadt a metró kereke- felelte Kinga, mire többen is elkezdtünk halkan nevetni.

-          Nagyon humorosnak tetszik lenni. A gyorsulásról szóló feladatok is így mennek? Ne fáradjon, nem kell a helyére mennie, itt a táblánál oldjuk meg- mondta a tanár, mire Kinga kiment a táblához.

Nagy egész órán próbálta szívatni, vagy olyan feladatot adni, ami nem menne neki, de Kinga szerencséjére mindent meg tudott oldani. Így kénytelen volt belátni a tanár, hogy nem adhat neki 1-est. Persze 5-öst se adott, de gyanítom, ha nem sikerült volna ilyen jól, akkor a karót beírta volna.

-          Ez a tanár utál. Már most, az első óránkon- ült le mellé Kinga, miután kicsöngettek.

-          Mosoni, még itt vagyok! És semmi baj a hallásommal- szólt oda hirtelen, majd a hóna alá csapta a notebook-ját (e-naplónk van) és kiviharzott a teremből.

-          Legalább egyest nem kaptál- próbáltam vigasztalni. – Amúgy igazából mért késtél?

-          Elaludtam.

-          Oh, értem. Hé! – jutott eszembe valami, amihez Zsófihoz is hátrafordultam (nem mintha nem hallgatózott volna mindvégig). – Nincs kedvetek ma elmenni a Mekibe?- kérdeztem.

-          Ne haragudj, jó lenne, de pont ma jönnek a rokonok- felelte először Kinga.

-          Jé, hozzánk is- mosolygott rá Zsófi.

-          Akkor holnap?- próbálkoztam.

-          Nekem megfelel.

-          Nekem is.

Akkor ezt megbeszéltük. Amúgy a nap további részében semmi érdekes nem történt. Az órákon vagy elkezdtük az anyagot, vagy a még mindig új tanárokkal beszélgettünk. Szünetekben pedig végig Zsófival és Kingával voltam. Azt hiszem, mindenki megtalálta a maga társaságát. Mi hárman, a fiúk közül Ricsi, Szabi és Dani, illetve ott van még Brigi és Levi is, akik, ha jól láttam, nagyon jól kijönnek egymással, függetlenül a nembeli különbségektől.

A suli előtt elbúcsúztam a lányoktól, Kinga Zsófival ment, ugyanis még be kellett ugrania a boltba, hogy vegyen bonvont a rokonoknak, vagy mi, így a változatosság kedvéért ma is megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a suli előtt egymást nyaló-faló párocskát (Blhh, miért kell ennyire nyilvánvalóan szeretni egymást??), és hazaindultam.

Otthon se történt semmi különös, anyának elmeséltem a napomat, meg hogy holnap megyünk mekizni, ebédeltünk, majd hamar el is telt a délután és az este is.