Szeptember 3. Szerda (3. rész)

/szöveget itt se nézd/

És még ma reggel is kipihenten ébredtem. A szokásos reggeli teendőim után (tusolás, öltözés, haj, egy pici smink) lementem a konyhába, ahol a szüleimet találtam. Apa az asztalnál ült, és miközben az újságot olvasta, a kávéját szürcsölgette, anya pedig a tűzhely fölött állt, és rántottát sütött.

-          Jó reggelt- ültem

 le én is az asztalhoz.

-          Neked is- köszöntek vissza teljesen egyszerre anyuék.

Gyorsan elfogyasztottam a reggelimet, majd elindultam a suliba. A teremben rajtam kívül még csak Brigi tartózkodott, illetve velem egyszerre érkezett Dani. Mivel Brigi a körmeit lakozta (??), így Danival kezdtem el beszélgetni. Végülis meg kell ismerni az osztálytársaimat, szóval akkor hajrá! Az én padomhoz ültünk le és ott kezdtünk el beszélgetni. 

- Merre laksz?- kérdezte

-          Itt a közelben, csak fel kell sétálni a dombon, 5 perc. Te?

-          Hát én elég messze, villamos, aztán metró- húzta el a száját.

-          Ohh, értem. Nem bírnám elviselni, ha minden nap korábban kéne kelnem.

-          Az se egy jó dolog, viszont az rosszabb, hogy csak később érsz haza.

-          Végülis ja. Biztos éhes lehetsz.

-          Nem igazán.

-          Akkor mit szoktál csinálni, ami nem érhet rá?- kérdeztem kíváncsian.

-          Hát… gépezi. Te szoktál valami gépes játékon játszani?- kérdezte.

-          Juj, imádom a Sims-et. Meg a Plants VS Zombies-t- csillant fel a szemem. – Te mikkel szoktál játszani?

-          Hát, nem éppen ezekkel. Bár kiskoromban sokat Sims-eztem is. De most inkább WOW-ozok, meg Minecraft, és stb…

-          Értem. A volt osztálytársaim közül is sok fiú játszott ezekkel- mondtam, majd oldalra néztem, ugyanis közben megérkezett Zsófi, aki megállt mellettem, és valamire várt. De ha jól láttam, Szabi és Ricsi is akkor léptek be a terembe, így Dani odament hozzájuk, Zsófi pedig hozzám jött ide, és megölelt. Nem nagyon szoktam ölelkezni, de azért viszonoztam.

-          Sziaaa, már nagyon hiányoztál- mondta, majd levágta magát a mögöttem lévő helyre, és el is kezdett mesélni valamit a tegnapjáról, mintha már ezer éve barátok lennénk. Mondjuk csak ez a harmadik napja, hogy ismerjük egymást, de ez tulajdonképpen nem baj, nem kell csigatempóban haladnunk.

Időközben becsengettek fizikára, már 20 perce ment az óra (el is kezdtük az anyagot, pontosabban az ismétlést.) , amikor egyszer csak nyílt az ajtó, és Kinga lépett be rajta.

-          Elnézést a késésért, tanár úr- mondta a tanárnak, majd indult is volna a helyére - azaz mellém-, de a tanár (Nagy Tibor) megállította.

-          Megtudhatnám, hogy mi az oka, hogy elkésett majdnem az óra feléről?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-          Kilyukadt a metró kereke- felelte Kinga, mire többen is elkezdtünk halkan nevetni.

-          Nagyon humorosnak tetszik lenni. A gyorsulásról szóló feladatok is így mennek? Ne fáradjon, nem kell a helyére mennie, itt a táblánál oldjuk meg- mondta a tanár, mire Kinga kiment a táblához.

Nagy egész órán próbálta szívatni, vagy olyan feladatot adni, ami nem menne neki, de Kinga szerencséjére mindent meg tudott oldani. Így kénytelen volt belátni a tanár, hogy nem adhat neki 1-est. Persze 5-öst se adott, de gyanítom, ha nem sikerült volna ilyen jól, akkor a karót beírta volna.

-          Ez a tanár utál. Már most, az első óránkon- ült le mellé Kinga, miután kicsöngettek.

-          Mosoni, még itt vagyok! És semmi baj a hallásommal- szólt oda hirtelen, majd a hóna alá csapta a notebook-ját (e-naplónk van) és kiviharzott a teremből.

-          Legalább egyest nem kaptál- próbáltam vigasztalni. – Amúgy igazából mért késtél?

-          Elaludtam.

-          Oh, értem. Hé! – jutott eszembe valami, amihez Zsófihoz is hátrafordultam (nem mintha nem hallgatózott volna mindvégig). – Nincs kedvetek ma elmenni a Mekibe?- kérdeztem.

-          Ne haragudj, jó lenne, de pont ma jönnek a rokonok- felelte először Kinga.

-          Jé, hozzánk is- mosolygott rá Zsófi.

-          Akkor holnap?- próbálkoztam.

-          Nekem megfelel.

-          Nekem is.

Akkor ezt megbeszéltük. Amúgy a nap további részében semmi érdekes nem történt. Az órákon vagy elkezdtük az anyagot, vagy a még mindig új tanárokkal beszélgettünk. Szünetekben pedig végig Zsófival és Kingával voltam. Azt hiszem, mindenki megtalálta a maga társaságát. Mi hárman, a fiúk közül Ricsi, Szabi és Dani, illetve ott van még Brigi és Levi is, akik, ha jól láttam, nagyon jól kijönnek egymással, függetlenül a nembeli különbségektől.

A suli előtt elbúcsúztam a lányoktól, Kinga Zsófival ment, ugyanis még be kellett ugrania a boltba, hogy vegyen bonvont a rokonoknak, vagy mi, így a változatosság kedvéért ma is megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a suli előtt egymást nyaló-faló párocskát (Blhh, miért kell ennyire nyilvánvalóan szeretni egymást??), és hazaindultam.

Otthon se történt semmi különös, anyának elmeséltem a napomat, meg hogy holnap megyünk mekizni, ebédeltünk, majd hamar el is telt a délután és az este is.

Szeptember 2. Kedd (2. Rész)

/Szöveget ne nézd/

Reggel kipihenten ébredtem, és egyáltalán nem voltam álmos. Hmm… fura. Sajnos nem mindig lesz ez így. Most fogom először „civilben” látni az osztálytársaimat, rövidgatyát vagy hosszú farmert vegyek fel? Begumizzam a hajamat vagy ne? Tegyek fel egy kis sminket? És a cipő? Tornacsuka vagy balerina? Ezek a kérdések zakatoltak a fejemben, miközben a nyitott szekrényajtóm előtt álltam. Akkor szép sorjában: végül a rövidgatyát választottam Converse-szel, a hajamat kiengedve hagytam és kivasaltam, illetve úgy döntöttem, hogy egy kis szempillaspirál és szájfény nem árt. Így néztem ki az indulás pillanatában.

Plusz a nehéz táskám, amitől megszakadtam.

Az út gyorsan eltelt (mostantól mindig gyalogolni fogok), alig tudtam meghallgatni egy számot. Akkor a „suliba menet zenét hallgatok” projektnek lőttek. A suli kapun belépve megfigyeltem, hogy egész sokan ácsorognak az udvaron, viszont az előttem és az utánam érkezők mind bemennek. Aha, tehát nincs kötelező hely, ahol csengetés előtt kell tartózkodni. Az osztályból egyedül Szabit pillantottam meg kint, intettem neki egyet, majd felmentem a terembe. Csak az első emeleten van a termünk (hiszen nincs is több emelet), mégis fárasztó volt a lépcsőzés. Mikor beléptem az ajtón, még csak hárman tartózkodtak ott rajtam kívül. Brigi és Levi elöl beszélgettek, illetve a mögöttem ülő lány, Zsófi unatkozott elég feltűnően. Mindenkinek köszöntem, de mikor a helyemre értem, Zsófinak mégegyszer.

-          Szia, végre valaki! Ezek ketten csak egymással foglalkoznak. Amennyit hallok, azon veszekednek, hogy Briginek az Angliás iPhone tok tetszik jobban, Levinek meg az Amerikás. Szörnyen izgalmas- forgatta a szemét, majd elröhögte magát.

-          Hát, megpróbállak felmenteni az unalom alól- mosolyogtam rá.

Elkezdtünk beszélgetni, mindenféle téma szóba került (zene, film, sztárok, stb…), egész jól elvoltunk, közben pedig a többiek is megérkeztek. Dani és Szabi együtt léptek be a terembe, és éppen hangosan röhögtek valamin. Nem sokkal később Ricsi is csatlakozott hozzájuk. Majd a lányok is megérkeztek, Kinga leült mellém, és olvasott, Fruzsi pedig Zsófi mellett jegyzetelt egy füzetbe. Tényleg nagyon jól elvoltunk, azt sem vettük észre, hogy a tanár belépett a terembe.

-          Sziasztok! Molnár Melinda vagyok, és én fogom tartani a matematika órát- mutatkozott be a fiatal, rövid, fekete hajú tanárnő. –Most arra kérlek titeket, hogy ti is mutatkozzatok be. Mondjátok meg a teljes neveteket, a beceneveteket, hogy melyik suliból jöttetek, illetve én arra is kíváncsi lennék, hogy ki hányas volt matekból. –mondta, majd leültünk, és kezdetét vette ez az egész.

Mivel én ülök az egyik szélén, így velem kezdtük. Utálok elsőnek bemutatkozni, de hát végülis túléltem. Elmondtam, amit a tanárnő kért, majd rátértünk Kingára, és így tovább… Kiderült, hogy csak két embernek volt 4-ese matekból (Kinga, Fruzsi), a többiek (amibe én is beletartozom) mind 3-assal, esetleg 2-essel végeztek általánosban. De a tanár jó fej volt, nem szidott le minket, azt mondta, hogy lesz az még jobb is. Elsőre nagyon szimpatikus, remélem ez későbbre sem változik majd meg. Egyébként a bemutatkozás után csak beszélgettünk (ő beszélt), elmondta, hogy mire számítsunk az évben, miket fogunk tanulni, hány doga lesz, stb. Kicsöngetés után megnéztem az órarendben, hogy most milyen óra jön. Matek után magyar.

-          Lemegyünk a büfébe? – kérdezte Zsófi.

-          Persze, még úgysem voltam ott, meg kéne néznem.

Már vagy 3 perce ugyanott álltunk a sorban, így már kezdett elegünk lenni belőle. Nem igaz, hogy nem haladunk!

-          Kilencedikesek vagytok?- kérdezte tőlünk egyszer csak egy idősebb fiú.

-          Igen- bólogatott Zsófi. - Miért?

-          Ha ilyen türelmesek vagytok, sose fogtok sorra kerülni. Nyugodtan tolakodjatok, mindenki ezt csinálja! Ez csak egy tanács, de ha nem akartok egész szünetben itt dekkolni, fogadjátok meg- azzal továbbment.

Végül az ismeretlen srác tanácsát megfogadva küzdöttünk a helyért, így én tudtam venni egy dobozos Ice Teát, Zsófi pedig egy habos kapucsínót.

-          Nem is szeretem a kávét- kevergette a műanyag kanállal az italát, miközben mentünk vissza a termünk felé.

-          Akkor miért ilyet vettél?- kérdeztem visszafojtott mosollyal.

-          Mert megláttam egy lánynál, és jól néz ki- röhögte el magát.

A terembe visszaérve Brigi mindenkitől el akarta kérni a telószámát, csak hogy meglegyen neki, így ha már neki megadtuk, mindenki elmentette mindenkiét. Így lett egyszerre 8 számmal több a telefonom memóriájában. (Úristen, megvan Ricsi száma!! *-*) Egyébként mire ezzel a tevékenységgel végeztünk, be is csöngettek, és megérkezett a magyartanár, aki egy 50 év körüli, rövid hajú nő, Kerekes Emesének.

Igazából minden óra hamar elrepült, megismertünk néhány tanárt, nem történt semmi különös. Talán csak az olasz lesz majd egy kicsit furcsa, illetve nehéz. A tanárnő olasz, (A teljes neve Julia Carla Elena Giordano) és alig beszél magyarul, csak olaszul, talán, ha valamit nagyon nem értünk, akkor átvált angolra. Nehéz dolgunk lesz.

-          Merre mész?- kérdeztem Zsófitól a kapuban az utolsó óra után.

-          Arra- mutatott a mi házunkkal ellenkező irányba.

-          Oh, hát akkor szia, én a másik irányba megyek.

-          Szia- köszönt el, majd elindult.

Ismételten kikerültem a „cuki” szerelmespárt, Brigit, és a fiút, aki feltehetőleg nem ide jár, majd én is elindultam hazafelé.

Otthon, amint beléptem az ajtón, valami égett szag csapta meg az orromat, illetve a nappaliból a tévé hangja hallatszódott ki.

-          Anya? Apa?- kérdeztem, miközben a cipőmet vettem le.

-          Szia Kitti- jött oda hozzám anya.

-          Szia… két kérdés. 1: Hogyhogy itthon vagy? 2: Mi ez a szag?

-          Jaj, úristen, el is felejtettem a csirkét- ezzel berohant a konyhába.

-          Na, sikerült megmenteni?- kérdeztem, amint leraktam a táskámat és utána mentem.

-          Sajnos nem. Akkor marad a pizza. Milyet kérsz?- kérdezte kicsit csalódottan, ám ettől függetlenül láttam rajta, hogy valaminek nagyon örül.

-          Hogyhogy itthon vagy?- kérdeztem újra. – És miért vagy ilyen vidám?

-          Képzeld kicsim, előléptettek- újságolta el mosolyogva.

-          Jaj, anya, ez tök jó!- öleltem meg. – És most mi vagy?

-          Hát, még mindig pincér, csak kevesebb munkaidő, több fizetés- magyarázta. – De most te is mesélj valamit, ne csak én! Mi volt a suliban?

-          Semmi érdekes, Zsófival jól elvoltunk, sokat beszélgettünk, illetve találkoztunk pár tanárral is, de még nem tanultunk.

-          Nem Kingának hívják a melletted ülő kislányt?

-          Anyaaa, már nem kislány! Mellesleg de, Kinga mellett ülök, Zsófi mögöttem ül.

-          Értem, értem. És vele nem vagytok jóban? Mármint Kingával?

-          Hát, még nem sokat beszéltünk, de kedves lánynak tűnik. Csak folyton olvas, így nem is tudunk nagyon beszélni.

-          Holnap menjetek el Mekibe, adok rá pénzt, jó?

-          Az jó ötlet, köszi anya. Most viszont felmegyek a szobámba.

-          Rendben, menj csak. De ne csak facebook-ozz, tanulj is!- kiabált utánam.

-          Még nem vettünk semmit, viszont az olaszt majd átnézem, a tanár miatt…- feleltem, de szerintem már nem hallotta, ugyanis közben felértem.

A laptopomat az ölembe fogtam, és leültem vele az ágyamra. Miután bekapcsolt, felléptem a fecbook-ra, hogy csekkoljam, történt-e valami érdekes. Minden osztálytársam visszaigazolt a jelölésemet, illetve Levi létrehozott egy 9/a csoportot.

Szeptember 1. Hétfő (1. Rész)

Sziasztok! Íme, itt van az első "igazi" rész. :) Ha tetszett, ha nem, pipáljatok. Komikat is szívesen olvasok, legyen az hideg/meleg. :)

Szeptember 1. Hétfő

Reggel izgatottan ébredtem a telefonom csörgésére. Első nap. Hjaj, remélem minden rendben lesz. Kikászálódtam az ágyból, majd a konyha felé vettem az irányt.

-          Jó reggelt kicsim! –köszönt apa.

-          Neked is. Mi a kaja?

-          Amit találsz. Egy pirítóst még én is meg tudok csinálni, viszont rántottát már ne várj-mondta nevetve, mire                beletettem két szelet kenyeret a pirítóba, és elővettem a nutellát.

Reggeli közben még csevegtünk egy kicsit apával, majd elköszönt, ugyanis ment dolgozni, de előtte még ő is sok szerencsét kívánt. Én meg miután befejeztem a kajálást, felmentem a szobámba, hogy valami elfogadható külsőt varázsoljak magamnak az évnyitóra. Sokáig tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, míg végül eldöntöttem, hogy a fehér, csipkés ruhámat veszem fel fekete, masnis övvel. Cipőnek meg jó lesz majd az enyhén magas sarkú feketém. Miután felöltöztem, gyorsan kivasaltam a hajam, és feltettem egy kis szempillaspirált és halvány szájfényt, és már indulásra kész is voltam.

A suli nincs messze, gyalog is simán meg lehet tenni az utat, viszont a másik oldalon busz is közlekedik. Csupán 1 megállóra van a gimi, pont előtte tesz le. Hát, mivel pont akkor ment el a busz, amikor kiléptem az ajtón, így úgy döntöttem, hogy ma gyalogolok. Bedugtam a fülhallgatómat, elindítottam egy Little Mix számot, majd elindultam. Alig néhány percen belül már oda is értem. Az út mentén egyre több ünneplős diákot véltem felfedezni, de mire odaértem, már szinte mindenki abban volt, kivéve néhány diákot. Mindenki az udvaron állt, vagy csoportokban beszélgettek, vagy egyedül nézelődtek. Az újonnan érkezők pedig odarohantak a másikhoz, és egy öleléssel köszöntötték egymást. Nem kellett sokat várni, elkezdődött az évnyitó, és, mint gondoltam, unalmas volt. Mindig az. De mindegy is, nem tartott sokáig. Miután véget ért, mindenki a bejárati ajtó felé vette az irányt, így enyhe tömegnyomorba keveredtem. A felsőbb évfolyamosok céltudatosan közlekedtek a folyosókon, csupán mi, kilencedikesek kerestük meg a nevünket a falra kiragasztott táblán, ami azt mutatta, melyik terem lesz a mienk. Anyu jól mondta tegnap, valóban a 17-est kaptuk, így miután felértem a lépcsőn, átsétáltam a folyosó végére, ahol megpillantottam a termünket. Mikor beléptem, még nem sokan voltak bent, a többiek nyilván még az embertömeg ellen küzdöttek. Halkan köszöntem nekik, majd megkerestem a padokon a nevemet, amit egy barna hajú lány mellett találtam meg az első padsorban.

-          Szia-, köszöntem neki, mikor leültem.

-          Szia-, köszönt vissza.

-          Az én nevem Kitti, téged meg gondolom, Kingának hívnak- mutattam a cetlire a padon.

-          Igen, valóban- mondta, majd úgy látszott, itt abba is marad a beszélgetés. Mindketten bámultunk ki a fejünkből, én a néha-néha belépő új osztálytársaimat figyeltem.

Na jó, és akkor belépett Ő. Szőkésbarna haj, a fehér ing alá vett farmer és deszkás cipő. Egyelőre még csak ennyit tudok róla. Félreértés ne essék, nem estem belé, nem lettem halálosan szerelmes, nem éreztem pillangókat a gyomromban, csupán csak megállapítottam, hogy jól néz ki. Bár azért nem bánnám, ha valamikor majd összejönnénk… de túlélném azt is, ha nem. Nem sokkal az érkezése után, az ofő is belépett a terembe. Kb. 40 év körüli nő, festett vörös hajjal. Elsőre szimpatikusnak tűnik. Igazából mind a 3 ofő óra hamar eltelt, elmondott mindent, amit a suliról tudni kell, majd bemutatkoztunk. Igen, valóban 9-en vagyunk. 5 lány (én, Kinga, Zsófi, Fruzsi, Brigi) és 4 fiú (Dani, Levi, Szabi, és Ricsi, aki megtetszett). Még az órarendet is leírtuk, meg a tanárokat, akik tartani fogják az órákat, a szakköröket, amik közül az első 2 hétben lehet választani, majd mehettünk is a dolgunkra.

Egyedül sétáltam a folyosón, a többiek vagy lemaradtak, vagy már megelőztek. A kapu előtt állt egy srác, aki láthatóan Brigire várt, ugyanis amikor találkoztak, egy nem túl diszkrét csókkal üdvözölték egymást. Kikerültem őket, majd gyalog elindultam haza. Mikor hazaértem, megállapítottam, hogy még csak én vagyok otthon, így bekapcsoltam a laptopomat, és bejelöltem az osztálytársaimat. Ricsinél vacilláltam egy kicsit, nem nagyon volt bátorságom őt is bejelölni, de aztán végül meggondoltam magam, hiszen sokkal feltűnőbb lenne, ha egyedül ő nem lenne az ismerősöm az osztályból. Kinga, Brigi, és Levi azonnal vissza is igazolták.

Nem sokkal később anyuék is hazaértek, természetesen beszámoltam nekik a napomról. Elmondtam, hogy szimpi az ofő (akit egyébként Havasi Andreának hívnak), meg az a lány is, aki mellet ülök, illetve úgy nagyjából az egész osztály. Csak Ricsit nem említette meg. Estig még átnézegettem a könyveimet, hogy úgy nagyjából miket fogunk tanulni… hát, nem lesz könnyű. De én csak ne nyavalyogjak még… majd az érettségin. De az még szerencsére messze van. Miután ezzel végeztem, bepakoltam holnapra az órarend szerint, majd gépeztem egy kicsit, aztán el is mentem fürdeni, vacsizni, fogat mosni, majd le is feküdtem aludni. Kicsit izgulok a holnap miatt, pedig a legnehezebben ár túl vagyok.

Augusztus 31. (Inkább csak egy bemutató rész féle...)

Sziasztok! :) Itt lenne az első... akármi. Résznek még nem nevezném, ugyanis elég nyúlfarknyi lett, de ez a jövőben majd változni fog. Legyen a neve inkább csak "bemutató rész". Ne felejtsetek el komizni, vagy legalábbis pipálni! :)

Augusztus 31. Vasárnap

Nemsokára abbahagyhatom a visszaszámlálást, hiszen holnap lesz az első napom az új sulimban (ugyanis már régóta várom ezt a becses dátumot, így visszaszámoltam). Az Arany János Gimnáziumban kezdem az idei tanévet, immáron kilencedikesként. Mivel ez egy elit gimi, így gondolom, kevesen leszünk. Egyébként az angol vagy német mellett itt az olasz a fő nyelv (nem tudom, hogy akkor miért Arany Jánosról nevezték el).  Nehéz volt bekerülni, elég sokat kellett tanulnom, de remélem megérte. Az majd holnap eldől.

-          Kitti! Gyere le, hazajöttem a szülőiről! –kiabált fel a szobámba anya.

Miután lementem, mindent elmondott, amit ma mondott neki az ofő. Megkaptuk a tankönyveket, az órarendet (holnap értelemszerűen még csak évnyitó lesz, nem fogunk tanulni), és az osztálynévsort. Hű, csak kilencen vagyunk egy osztályban. Ja, és az egyencuccokat is (szerencsére egyenruha nincs, még csak az kéne! Brr…).  Piros-fehér-zöld sál, kitűző, melegítő és póló (tesire) a suli logójával. Nem is rosszak, tulajdonképpen egész jól néznek ki.

-          Az osztályfőnököd azt mondta, hogy ülésrend szerint fogtok ülni, a padra lesz ragasztva egy cetli a nevetekkel. Ha jól emlékszem, valami Kinga mellett fogsz ülni. Ja, és a 17-es terem lesz a tietek.

-          És amúgy jó fej? –kérdeztem.

-          Az ofő? Igen, szerintem az. Biztos vagyok benne, hogy szeretni fogod.

-          Remélem- mosolyogtam anyára. –Viszont szerintem én most elmegyek fürdeni, majd lefekszem, ki szeretném pihenni magam holnapra.

-          Rendben, menj csak. Reggel nem leszek itthon, dolgozni megyek, így előre kívánok sok sikert, drágám- ölelt át anya.

-          Köszi- mondtam, majd felmentem a fürdőbe.